Psalms 38
1 “A psalm of David. To bring to remembrance.” O LORD! rebuke me not in thy wrath, Nor chasten me in thy hot displeasure!
Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
2 For thine arrows have deeply pierced me, And thy hand hath been heavy upon me.
Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
3 There is no soundness in my flesh, because of thine anger; Nor rest in my bones, because of my sin.
Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
4 For my iniquities have gone over my head; Like a heavy burden, they are more than I can bear.
Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
5 My wounds putrefy and are loathsome on account of my folly.
Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
6 I am bent; I am bowed down greatly; I go mourning all the day long.
Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
7 For my loins are full of burning heat, And there is no soundness in my flesh.
Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
8 I am weakened and bruised exceedingly; I roar by reason of the disquietude of my heart.
Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
9 O Lord! thou knowest all my desire, And my groaning is not hidden from thee!
Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
10 My heart panteth; my strength faileth me; The very light of my eyes is gone from me.
Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
11 My friends and acquaintance keep aloof from my woe, And my kinsmen stand afar off:
Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
12 While they who seek my life lay snares for me; They who seek my hurt threaten destruction, And meditate deceit all the day long.
De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
13 But I, like a deaf man, hear not; And, like a dumb man, open not my mouth.
De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
14 I am like one who heareth nothing, And in whose mouth is no reply.
És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
15 For in thee, O LORD! do I put my trust; Thou wilt hear, O Lord, my God!
Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
16 For I have prayed, “Let them not rejoice over me; Let them not exult at the slipping of my feet!”
Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
17 For I am ready to fall, And my pain doth never leave me;
És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
18 For I confess my iniquity, And am troubled on account of my sin.
Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
19 But my enemies flourish and are strong; They who hate me without cause are multiplied.
De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
20 They who repay good with evil are my enemies, Because I follow that which is good.
És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
21 Forsake me not, O LORD! O my God! be not far from me!
Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
22 Make hast to mine aid, O Lord, my salvation!
Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
