Psalms 38
1 “A psalm of David, to bring to remembrance.” O Lord, correct me not in thy wrath, nor chastise me in thy fury.
Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
2 For thy arrows have penetrated into me, and thy hand presseth down upon me.
Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
3 There is no soundness in my flesh because of thy indignation: there is no peace in my bones because of my sin.
Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
4 For my iniquities are passed over my head, as a heavy burden are they too heavy for me.
Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
5 Foul, corrupt are my bruises because of my folly.
Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
6 I am bent double; I am bowed down to the utmost; all the day long I go about full of grief.
Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
7 For my loins are filled with a burning disease, and there is no soundness in my flesh.
Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
8 I am made faint and crushed to the utmost; I cry aloud because of the groaning of my heart.
Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
9 Lord, before thee is all my longing; and my sighing is from thee not hidden.
Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
10 My heart is restless, my strength hath left me; and the light of my eyes—that also is no more with me.
Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
11 My lovers and my friends stand aloof from my plague; and my kinsmen stand afar off.
Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
12 They also that seek after my life lay snares; and they that wish for my mishap speak wicked falsehoods; and deceits do they devise all the day long.
De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
13 But I, as a deaf man, hear not; and I am as a dumb man that cannot open his mouth.
De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
14 Thus am I as a man that heareth not, and in whose mouth are no words of defence.
És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
15 For in thee, O Lord, do I hope: thou wilt answer, O Lord my God.
Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
16 For I said, Perhaps they might rejoice over me: when my foot slippeth, they might magnify themselves over me.
Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
17 For I am prepared for [my] downfall, and my pain is continually before me.
És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
18 For I will tell of my iniquity; I will be grieved because of my sin.
Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
19 But my enemies are strong in life; and numerous are those that hate me wrongfully;
De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
20 They also that repay [me] evil in lieu of good; they hate me bitterly because I pursue what is good.
És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
21 Forsake me not, O Lord: O my God, be not far from me.
Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
22 Make haste to help me, O Lord, my salvation.
Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
