Psalms 38
1 A Psalm of David, to bring to remembrance. O LORD, rebuke me not in thy wrath: neither chasten me in thy hot displeasure.
Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
2 For thine arrows stick fast in me, and thy hand presseth me sore.
Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
3 [There is] no soundness in my flesh because of thine anger; neither [is there any] rest in my bones because of my sin.
Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
4 For mine iniquities are gone over mine head: as an heavy burden they are too heavy for me.
Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
5 My wounds stink [and] are corrupt because of my foolishness.
Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
6 I am troubled; I am bowed down greatly; I go mourning all the day long.
Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
7 For my loins are filled with a loathsome [disease: ] and [there is] no soundness in my flesh.
Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
8 I am feeble and sore broken: I have roared by reason of the disquietness of my heart.
Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
9 Lord, all my desire [is] before thee; and my groaning is not hid from thee.
Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
10 My heart panteth, my strength faileth me: as for the light of mine eyes, it also is gone from me.
Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
11 My lovers and my friends stand aloof from my sore; and my kinsmen stand afar off.
Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
12 They also that seek after my life lay snares [for me: ] and they that seek my hurt speak mischievous things, and imagine deceits all the day long.
De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
13 But I, as a deaf [man], heard not; and [I was] as a dumb man [that] openeth not his mouth.
De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
14 Thus I was as a man that heareth not, and in whose mouth [are] no reproofs.
És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
15 For in thee, O LORD, do I hope: thou wilt hear, O Lord my God.
Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
16 For I said, [Hear me], lest [otherwise] they should rejoice over me: when my foot slippeth, they magnify [themselves] against me.
Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
17 For I [am] ready to halt, and my sorrow [is] continually before me.
És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
18 For I will declare mine iniquity; I will be sorry for my sin.
Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
19 But mine enemies [are] lively, [and] they are strong: and they that hate me wrongfully are multiplied.
De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
20 They also that render evil for good are mine adversaries; because I follow [the thing that] good [is].
És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
21 Forsake me not, O LORD: O my God, be not far from me.
Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
22 Make haste to help me, O Lord my salvation.
Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
