Job 17
1 My breath is corrupt, my days are extinct, the graves [are ready] for me.
Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
2 [Are there] not mockers with me? and doth not mine eye continue in their provocation?
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
3 Lay down now, put me in a surety with thee; who [is] he [that] will strike hands with me?
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
4 For thou hast hid their heart from understanding: therefore shalt thou not exalt [them].
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
5 He that speaketh flattery to [his] friends, even the eyes of his children shall fail.
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
6 He hath made me also a byword of the people; and aforetime I was as a tabret.
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
7 Mine eye also is dim by reason of sorrow, and all my members [are] as a shadow.
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 Upright [men] shall be astonied at this, and the innocent shall stir up himself against the hypocrite.
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
9 The righteous also shall hold on his way, and he that hath clean hands shall be stronger and stronger.
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
10 But as for you all, do ye return, and come now: for I cannot find [one] wise [man] among you.
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
11 My days are past, my purposes are broken off, [even] the thoughts of my heart.
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
12 They change the night into day: the light [is] short because of darkness.
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)
14 I have said to corruption, Thou [art] my father: to the worm, [Thou art] my mother, and my sister.
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
15 And where [is] now my hope? as for my hope, who shall see it?
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
