Psalms 38
1 A psalm of David, for a memorial. Lord, please don't condemn me because you're angry with me; don't punish me because you're furious with me!
Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
2 Your arrows have pierced me deeply, your hand has come down hard on me.
Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
3 Because you're so upset with me, not a single part of my body is healthy; I am completely sick because of my sins.
Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
4 I'm drowning in guilt—the burden is too heavy to bear.
Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
5 My wounds are infected—they're smelling—all because of my stupidity.
Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
6 I am bent over, doubled up in pain. The whole day I walk around crying my eyes out.
Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
7 Inside I'm burning up with fever; no part of my body is healthy.
Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
8 I'm worn out, totally down. I groan because of the anguish I feel in my heart.
Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
9 Lord, you know what I desperately want, you hear every sigh I make.
Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
10 My heart is racing, leaving me with no strength; my eyesight is failing.
Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
11 My loved ones and my friends don't come near me because they're afraid of what I've got. Even my family keeps me at a distance.
Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
12 Those who are trying to kill me set traps for me; those who want to hurt me make threats against me, working on their deceitful schemes all day long.
De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
13 I act as if I'm deaf to what they're saying, and pretend to be dumb so I don't have to speak.
De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
14 Like a man who can't hear, and who doesn't reply—that's me!
És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
15 For I'm waiting on you, Lord! You will answer for me, my Lord and my God.
Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
16 I'm asking you, Lord, please don't let my enemies gloat over me, don't let them be glad when I trip up.
Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
17 For I'm about ready to collapse—the pain never stops.
És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
18 I do confess my sins; I am terribly sorry for what I've done.
Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
19 I have many powerful enemies—they are very active, hating me for no reason.
De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
20 They pay me back evil for good; they accuse me for the good I try to do.
És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
21 Don't give up on me, my Lord and my God, don't stay away from me.
Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
22 Hurry, come and help me, Lord my salvation.
Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
