Psalms 38
1 A Psalm of David, to bring to remembrance. Jehovah, rebuke me not in thy wrath; neither chasten me in thy hot displeasure.
Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!
2 For thine arrows stick fast in me, and thy hand cometh down upon me.
Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.
3 There is no soundness in my flesh because of thine indignation; no peace in my bones, because of my sin.
Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.
4 For mine iniquities are gone over my head: as a heavy burden they are too heavy for me.
Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.
5 My wounds stink, they are corrupt, because of my foolishness.
Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.
6 I am depressed; I am bowed down beyond measure; I go mourning all the day.
Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.
7 For my loins are full of burning, and there is no soundness in my flesh.
Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.
8 I am faint and broken beyond measure; I roar by reason of the agitation of my heart.
Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.
9 Lord, all my desire is before thee, and my sighing is not hid from thee.
Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!
10 My heart throbbeth, my strength hath left me; and the light of mine eyes, it also is no more with me.
Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.
11 My lovers and mine associates stand aloof from my stroke; and my kinsmen stand afar off.
Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.
12 And they that seek after my life lay snares [for me]; and they that seek my hurt speak mischievous things, and meditate deceits all the day long.
De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.
13 But I, as a deaf [man], hear not; and am as a dumb man that openeth not his mouth.
De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.
14 Yea, I am as a man that heareth not, and in whose mouth are no reproofs.
És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.
15 For in thee, Jehovah, do I hope: thou wilt answer, O Lord my God.
Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!
16 For I said, Let them not rejoice over me! When my foot slipped, they magnified [themselves] against me.
Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!
17 For I am ready to halt, and my pain is continually before me.
És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.
18 For I will declare mine iniquity, I am grieved for my sin.
Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.
19 But mine enemies are lively, they are strong; and they that hate me wrongfully are multiplied:
De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,
20 And they that render evil for good are adversaries unto me; because I pursue what is good.
És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.
21 Forsake me not, Jehovah; O my God, be not far from me.
Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!
22 Make haste to help me, O Lord, my salvation.
Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!
