Job 31
1 I made a covenant with mine eyes, and I will not think upon a virgin.
Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
2 Now what portion has God given from above? and is there an inheritance [given] of the Mighty One from the highest?
És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
3 Alas! destruction to the unrighteous, and rejection to them that do iniquity.
Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
4 Will he not see my way, and number all my steps?
Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
5 But if I had gone with scorners, and if too my foot has hasted to deceit:
Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
6 (for I am weighed in a just balance, and the Lord knows my innocence: )
Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
7 if my foot has turned aside out of the way, or if mine heart has followed mine eye, and if too I have touched gifts with my hands;
Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
8 then let me sow, and let others eat; and let me be uprooted on the earth.
Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
9 If my heart has gone forth after another man's wife, and if I laid wait at her doors;
Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
10 then let my wife also please another, and let my children be brought low.
Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
11 For the rage of anger is not to be controlled, [in the case] of defiling [another] man's wife.
Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
12 For it is a fire burning on every side, and whomsoever it attacks, it utterly destroys.
Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
13 And if too I despised the judgment of my servant or [my] handmaid, when they pleaded with me;
Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
14 what then shall I do if the Lord should try me? and if also he should at all visit me, can I make an answer?
Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
15 Were not they too formed as I also was formed in the womb? yea, we were formed in the same womb.
Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
16 But the helpless missed not whatever need they had, and I did not cause the eye of the widow to fail.
Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
17 And if too I ate my morsel alone, and did not impart [of it] to the orphan;
És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
18 (for I nourished [them] as a father from my youth and guided [them] from my mother's womb.)
Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
19 And if too I overlooked the naked as he was perishing, and did not clothe him;
Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
20 and if the poor did not bless me, and their shoulders were [not] warmed with the fleece of my lambs;
Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
21 if I lifted my hand against an orphan, trusting that my strength was far superior [to his]:
Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
22 let them my shoulder start from the blade-bone, and my arm be crushed off from the elbow.
A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
23 For the fear of the Lord constrained me, and I cannot bear up by reason of his burden.
Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
24 If I made gold my treasure, and if too I trusted the precious stone;
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
25 and if too I rejoiced when my wealth was abundant, and if too I laid my hand on innumerable [treasures]:
Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
26 (do we not see the shining sun eclipsed, and the moon waning? for they have not [power to continue]: )
Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
27 and if my heart was secretly deceived, and if I have laid my hand upon my mouth and kissed it:
És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
28 let this also then be reckoned to me as the greatest iniquity: for I [should] have lied against the Lord Most High.
Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
29 And if too I was glad at the fall of mine enemies, and mine heart said, Aha!
Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
30 let then mine ear hear my curse, and let me be a byword among my people in my affliction.
(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
31 And if too my handmaids have often said, Oh that we might be satisfied with his flesh; (whereas I was very kind:
Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
32 for the stranger did not lodge without, and my door was opened to every one that came: )
(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
33 or if too having sinned unintentionally, I hid my sin;
Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
34 (for I did not stand in awe of a great multitude, so as not to declare boldly before them: ) and if too I permitted a poor man to go out of my door with an empty bosom:
Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
35 (Oh that I had a hearer, ) and if I had not feared the hand of the Lord; and [as to] the written charge which I had against any one,
Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
36 I would place [it] as a chaplet on my shoulders, and read it.
Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
37 And if I did not read it and return it, having taken nothing from the debtor:
Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
38 If at any time the land groaned against me, and if its furrows mourned together;
Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
39 and if I ate its strength alone without price, and if I too grieved the heart of the owner of the soil, by taking [aught] from [him]:
Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
40 then let the nettle come up to me instead of wheat, and a bramble instead of barley. And Job ceased speaking.
Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
