Job 16
1 But Job answered and said,
Felele pedig Jób, és monda:
2 I have heard many such things: poor comforters are ye all.
Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
3 What! is there any reason in vain words? or what will hinder thee from answering?
Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
4 I also will speak as ye [do]: if indeed your soul were in my [soul's] stead, then would I insult you with words, and I would shake my head at you.
Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
5 And would there were strength in my mouth, and I would not spare the movement of my lips.
Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
6 For if I should speak, I shall not feel the pain of my wound: and if I should be silent, how shall I be wounded the less?
Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
7 But now he has made me weary, and a worn-out fool; and thou hast laid hold of me.
Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
8 My falsehood has become a testimony, and has risen up against me: it has confronted me to my face.
Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
9 In his anger he has cast me down; he has gnashed his teeth upon me: the weapons of his robbers have fallen upon me.
Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
10 He has attacked me with the keen glances of his eyes; with his sharp [spear] he has smitten me [down] upon my knees; and they have run upon me with one accord.
Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
11 For the Lord has delivered me into the hands of unrighteous men, and thrown me upon the ungodly.
Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
12 When I was at peace he distracted me: he took me by the hair of the head, and plucked it out: he set me up as a mark.
Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
13 They surrounded me with spears, aiming at my reins: without sparing [me] they poured out my gall upon the ground.
Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
14 They overthrew me with fall upon fall: they ran upon me in [their] might.
Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
15 They sewed sackcloth upon my skin, and my strength has been spent on the ground.
Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
16 My belly has been parched with wailing, and darkness is on my eyelids.
Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
17 Yet there was no injustice in my hands, and my prayer is pure.
Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
18 Earth, cover not over the blood of my flesh, and let my cry have no place.
Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
19 And now, behold, my witness is in heaven, and my advocate is on high.
Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
20 Let my supplication come to the Lord, and let mine eye weep before him.
Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
21 Oh that a man might plead before the Lord, even [as] the son of man with his neighbor!
Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
22 But my years are numbered and [their end] come, and I shall go by the way by which I shall not return.
Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
