Salme 107
1 Halleluja! Lov Herren, thi han er god, thi hans Miskundhed varer evindelig!
Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme!
2 Så skal HERRENs genløste sige, de, han løste af Fjendens Hånd
Ezt mondják az Örökkévaló megváltottjai, akiket megváltott szorongatónak kezéből,
3 og samlede ind fra Landene, fra Øst og Vest, fra Nord og fra Havet.
és országokból gyűjtötte őket össze: keletről és nyugatról, északról és a tenger felől.
4 I den øde Ørk for de vild, fandt ikke Vej til beboet By,
Tévelyegtek a pusztában, sivatag úton, lakó várost nem találtak;
5 de led både Sult og Tørst, deres Sjæl var ved at vansmægte;
éhesek, szomjasak is, lelkük ellankad ő bennök.
6 men de råbte til HERREN i Nøden, han frelste dem at deres Trængsler
És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megmentette őket,
7 og førte dem ad rette Vej, så de kom til beboet By.
járatta őket egyenes úton, hogy lakó városba menjenek.
8 Lad dem takke HERREN for hans Miskundhed, for hans Underværker mod Menneskens Børn.
Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelemért, és csodatotteiért az emberfiaival;
9 Thi han mættede den vansmægtende Sjæl og fyldte den sultne med godt.
mert jóllakatta az elepedt lelket, s az éhes lelket megtöltötte jóval!
10 De sad i Mulm og Mørke, bundne i pine og Jern,
Kik sötétségben és homályban ülnek, nyomorúságnak s vasnak foglyai,
11 fordi de havde stået Guds Ord imod og ringeagtet den Højestes Råd.
mert engedetlenkedtek Isten szavai iránt és a Legfelsőnek tanácsát megvetették;
12 Deres Hjerte var knuget af Kummer, de faldt, der var ingen, som hjalp;
hát megalázta szenvedésben szivöket, megbotlottak s nincs, ki segítsen.
13 men de råbte til HERREN i Nøden, han frelste dem af deres Trængsler,
És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megsegíti őket,
14 førte dem ud af Mørket og Mulmet og sønderrev deres Bånd.
kivezeti őket sötétségből és homályból, és kötelékeiket szétszakítja.
15 Lad dem takke HERREN for hans Miskundhed, for hans Underværker mod Menneskens Børn.
Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatetteiért az emberfiaival;
16 Thi han sprængte Døre af Kobber og sønderslog Slåer af Jern.
mert összetört érczajtókat és vasreteszeket szétvágott.
17 De sygnede hen for Synd og led for Brødes Skyld,
Akik oktalanok bűntettük útja miatt és bűneik miatt sanyarognak,
18 de væmmedes ved al Slags Mad, de kom Dødens Porte nær
minden eledelt utál a lelkük s eljutottak a halál kapuihoz.
19 men de råbte til Herren i Nøden, han frelste dem af deres Trængsler,
És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, szorongásaikból megsegíti őket,
20 sendte sit Ord og lægede dem og frelste deres Liv fra Graven.
igéjét küldi és meggyógyítja őket s kiszabadítja vermeikből;
21 Lad dem takke HERREN for hans Miskundhed, for hans Underværker mod Menneskens Børn
adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatotteiért az emberfiaival,
22 og ofre Lovprisningsofre og med Jubel forkynnde hans Gerninger.
s áldozzanak hálaáldozatokat, s beszéljék el tetteit ujjongással!
23 De for ud på Havet i Skibe, drev Handel på vældige Vande,
Kik tengerre szállanak hajókon, munkát végeznek nagy vizeken,
24 blev Vidne til HERRENs Gerninger, hans Underværker i Dybet;
ők látták az Örökkévaló tetteit és csodatetteit a mélységben:
25 han bød, og et Stormvejr rejste sig, Bølgerne tårnedes op;
szólt s támasztott szélvihart s az fölemelte hullámait,
26 mod Himlen steg de, i Dybet sank de, i Ulykken svandt deres Mod;
fölszállnak égbe, lesülyednek mélységekbe, lelkük elcsüggedt a bajban,
27 de tumled og raved som drukne, borte var al deres Visdom;
forognak és inognak mint a részeg, és minden bölcseségök elenyészik.
28 men de råbte til HERREN i Nøden, han frelste dem af deres Trængsler,
És kiáltottak az Örökkévalóhoz szorultságukban, és szorongásaikból kivezeti őket;
29 skiftede Stormen til Stille, så Havets Bølger tav;
megállítja a vihart csendességgé s lecsillapodtak hullámaik;
30 og glade blev de, fordi det stilned; han førte dem til Havnen, de søgte.
s örültek, hogy elhallgattak, s elvezette őket kívánságuk révébe.
31 Lad dem takke HERREN for hans Miskundhed, for hans Underværker mod Menneskens Børn,
Adjanak hálát az Örökkévalónak kegyelméért és csodatetteiért az emberfiaival,
32 ophøje ham i Folkets Forsamling og prise ham i de Ældstes Kreds!
s magasztalják őt népnek gyülekezetében s vének ülésében dicsérjék őt!
33 Floder gør han til Ørken og Kilder til øde Land,
Folyamokat tett pusztává s víznek eredőit tikkadtsággá,
34 til Saltsteppe frugtbart Land for Ondskabens Skyld hos dem, som - bor der.
termékeny országot sós földdé a benne lakók rosszasága miatt;
35 Ørken gør han til Vanddrag, det tørre Land til Kilder;
pusztát tett vizes tóvá és sivatag földet víznek eredőivé,
36 der lader han sultne bo, så de grunder en By at bo i,
és letelepített ott éhezőket s lakó várost alapítottak.
37 tilsår Marker og planter Vin og høster Afgrødens Frugt.
Bevetettek mezőket és ültettek szőlőket, és gyümölcsöt, termést szerzettek.
38 Han velsigner dem, de bliver mange, han lader det ikke skorte på Kvæg.
Megáldotta őket, s megsokasodtak nagyon és barmukat nem kevésbítette.
39 De bliver få og segner under Modgangs og Kummers Tryk,
De megkevesbedtek és meggörnyedtek bajnak és bánatnak nyomásától.
40 han udøser Hån over Fyrster og lader dem rave i vejløst Øde.
Csúfot önt nemesekre s eltévelyítette őket úttalan pusztaságban;
41 Men han løfter den fattige op af hans Nød og gør deres Slægter som Hjorde;
de felmagasította a szükölködőt a nyomorúságból s olyanná tette a családokat, mint a juhok.
42 de oprigtige ser det og glædes, men al Ondskab lukker sin Mund.
Látják az egyenesek és örülnek, s minden jogtalanság elzárja száját.
43 Hvo som er viis, han mærke sig det og lægge sig HERRENs Nåde på Sinde!
Ki oly bölcs, hogy megőrizze ezeket, hogy ügyeljenek az Örökkévaló kegyelmeire.
