Job 39

1 Kender du Tiden, da Stengeden føder, tager du Vare på Hindenes Veer,

Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?

2 tæller du mon deres Drægtigheds Måneder, kender du Tiden, de føder?

Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?

3 De lægger sig ned og føder og kaster Kuldet,

Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.

4 Ungerne trives, gror til i det frie, løber bort og kommer ej til dem igen.

Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.

5 Hvem slap Vildæslet løs, hvem løste mon Steppeæslets Reb,

Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,

6 som jeg gav Ørkenen til Hjem, den salte Steppe til Bolig?

A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?

7 Det ler ad Byens Larm og hører ej Driverens Skælden;

Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.

8 det ransager Bjerge, der har det sin Græsgang, det leder hvert Græsstrå op.

A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.

9 Er Vildoksen villig at trælle for dig, vil den stå ved din Krybbe om Natten?

Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?

10 Binder du Reb om dens Hals, pløjer den Furerne efter dig?

Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?

11 Stoler du på dens store Kræfter; overlader du den din Høst?

Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?

12 Tror du, den kommer tilbage og samler din Sæd på Loen?

Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?

13 Mon Strudsens Vinge er lam, eller mangler den Dækfjer og Dun,

Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?

14 siden den betror sine Æg til Jorden og lader dem varmes i Sandet,

Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!

15 tænker ej på, at en Fod kan knuse dem, Vildtet på Marken træde dem sønder?

És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

16 Hård ved Ungerne er den, som var de ej dens; spildt er dens Møje, det ængster den ikke.

Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;

17 Thi Gud lod den glemme Visdom og gav den ej Del i Indsigt.

Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

18 Når Skytterne kommer, farer den bort, den ler ad Hest og Rytter.

De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

19 Giver du Hesten Styrke, klæder dens Hals med Manke

Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?

20 og lærer den Græshoppens Spring? Dens stolte Prusten indgyder Rædsel.

Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!

21 Den skraber muntert i Dalen, går Brynjen væligt i Møde;

Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

22 den ler ad Rædselen, frygter ikke og viger ikke for Sværdet;

Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;

23 Koggeret klirrer over den, Spydet og Køllen blinker;

Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:

24 den sluger Vejen med gungrende Vildskab, den tøjler sig ikke, når Hornet lyder;

Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

25 et Stød i Hornet, straks siger den: Huj! Den vejrer Kamp i det fjerne, Kampskrig og Førernes Råb.

A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

26 Skyldes det Indsigt hos dig, at Falken svinger sig op og breder sin Vinge mod Sønden?

A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?

27 Skyldes det Bud fra dig, at Ørnen flyver højt og bygger sin højtsatte Rede?

A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?

28 Den bygger og bor på Klipper, på Klippens Tinde og Borg;

A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.

29 den spejder derfra efter Æde, viden om skuer dens Øjne.

Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.

30 Ungerne svælger i Blod; hvor Valen findes, der er den!

Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.