Salme 17

1 En Bøn af David. HERRE, hør en retfærdig Sag, lyt til min Klage, laan Øre til Bøn fra svigløse Læber!

Ima Dávidtól. Hallgass, Örökkévaló, igazsággal, figyelj fohászkodásomra, figyelmezz imádságomra nem csalárd ajkakból!

2 Fra dig skal min Ret udgaa, thi hvad ret er, ser dine Øjne.

Te tőled eredjen ítéletem; szemeid az egyenességet nézik.

3 Prøv mit Hjerte, se efter om Natten, ransag mig, du finder ej Svig hos mig.

Megvizsgáltad szívemet, gondoltál rám éjjel, kipróbáltál, nem találtál gonosz gondolatot bennem, szájamon sem lépett át.

4 Ej synded min Mund, hvad end Mennesker gjorde; ved dine Læbers Ord vogted jeg mig for Voldsmænds Veje;

Emberek cselekvéseinél, ajkaid igéje által, őrizkedtem az erőszakosnak ösvényeitől;

5 mine Skridt har holdt dine Spor, jeg vaklede ej paa min Gang.

követték lépteim nyomdokaidat, nem tántorogtak 1ábaim.

6 Jeg raaber til dig, thi du svarer mig, Gud, bøj Øret til mig, hør paa mit Ord!

Én szólítottalak, mert meghallgatsz engem, Isten, hajtsd füledet felém, halljad beszédemet.

7 Vis dig underfuldt naadig, du Frelser for dem, der tyr til din højre for Fjender!

Csodálatosan míveld kegyeidet, te, a ki segíted azokat, kik támadók elől jobbodban keresnek menedéket.

8 Vogt mig som Øjestenen, skjul mig i dine Vingers Skygge

Őrizz meg engem, mint a szemnek fényét, szárnyaid árnyékában rejts el engem,

9 for gudløse, der øver Vold imod mig, glubske Fjender, som omringer mig;

a gonoszok elől, kik engem pusztítottak, ellenségeimtől, kik dühvel körülfognak engem.

10 de har lukket deres Hjerte med Fedt, deres Mund fører Hovmodstale.

Hájukban eltompultak, szájukkal gőgösen beszéltek.

11 De omringer os, overalt hvor vi gaar, de sigter paa at slaa os til Jorden.

Lépteinkben mostan körülvettek minket, szemeiket irányozzák, hogy földre terítsenek.

12 De er som den rovgridske Løve, den unge Løve, der ligger paa Lur.

Hasonló ő az oroszlánhoz, mely ragadozni vágyik, fiatal oroszlánhoz, mely rejtekben ül.

13 Rejs dig, HERRE, træd ham i Møde, kast ham til Jorden, fri med dit Sværd min Sjæl fra den gudløses Vold,

Kelj föl, Örökkévaló, szállj vele szembe, görnyeszd le őt, szabadítsd ki lelkemet a. gonosztól kardoddal,

14 fra Mændene, HERRE, med din Haand, fra dødelige Mænd — lad dem faa deres Del i levende Live! Fyld deres Bug med dit Forraad af Vrede, lad Børnene mættes dermed og efterlade deres Børn, hvad de levner!

emberektől kezeddel, oh Örökkévaló, a világ embereitől; részök van az életben, kincseddel megtöltöd a hasukat; jól laknak fiakkal és hagyják vagyonukat gyermekeiknek.

15 Men jeg skal i Retfærd skue dit Aasyn, mættes ved din Skikkelse, naar jeg vaagner.

Én- igazságban hadd látom színedet, hadd lakom jól ébredéskor alakoddal.