Псалми 38

1 Давидов псалом, за спомен. Господи, в негодуванието Си не ме изобличавай, И в гнева Си не ме наказвай.

Dávid zsoltára emlékeztetőül. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!

2 Защото стрелите ти се забиха в мене, И ръката Ти тежи на мене.

Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.

3 Няма здраве в месата ми поради Твоя гняв; Няма спокойствие в костите ми поради моя грях.

Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.

4 Защото беззаконията ми превишиха главата ми; Като тежък товар натегнаха на мене.

Mert bűneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erőm felett.

5 Смърдят и гноясват раните ми Поради безумието ми.

Megsenyvedtek, megbűzhödtek sebeim oktalanságom miatt.

6 Превит съм и съвсем се сгърбих: Цял ден ходя нажален.

Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.

7 Защото всичките ми вътрешности са запалени, И няма здраве в месата ми.

Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.

8 Изнемощях и пре много съм смазан, Охкам поради безпокойствието на сърцето си.

Erőtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserűsége miatt jajgatok.

9 Господи, известно е пред Тебе е всичкото ми желание, И стенанието ми не е скрито от Тебе.

Uram, előtted van minden kívánságom, és nincs előled elrejtve az én nyögésem!

10 Сърцето ми туптя, силата ми ме оставя, А светлината на очите ми, и тя не е в мене.

Szívem dobogva ver, elhágy erőm, s szemem világa – az sincs már velem.

11 Приятелите ми и близките ми странят от язвите ми, И роднините ми стоят надалеч.

Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.

12 Също и ония, които искат живота ми, турят примки за мене; Ония, които желаят злото ми, говорят пакостни неща, И измислюват лъжи цял ден.

De tőrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.

13 Но аз, като глух, не чувам, И съм като ням, който не отваря устата си.

De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.

14 Да! съм като човек, който не чува, В чиито уста няма изобличения.

És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.

15 Понеже на Тебе, Господи, се надявам, Ти ще отговориш, Господи Боже мой;

Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!

16 Защото рекох: Да не тържествуват над мене, Да не се големеят над мене, когато се подхлъзне ногата ми.

Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!

17 Защото съм близо да падна, И скръбта ми е винаги пред мене;

És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig előttem van.

18 Понеже аз ще призная беззаконието си, Ще тъжа за греха си.

Sőt bevallom bűneimet, bánkódom vétkem miatt.

19 Но моите неприятели са пъргави и силни, И ония, които несправедливо ме мразят, се умножиха.

De ellenségeim élnek, erősödnek; megsokasodtak hazug gyűlölőim,

20 Също и ония, които въздават зло за добро, ми се противят Понеже следвам доброто.

És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.

21 Да ме не оставиш, Господи; Боже мой, да се не отделиш от мене.

Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tőlem!

22 Бързай да ми помогнеш, Господи, спасителю мой.

Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm!