< اَلْمَزَامِيرُ 120 >

تَرْنِيمَةُ ٱلْمَصَاعِدِ إِلَى ٱلرَّبِّ فِي ضِيْقِي صَرَخْتُ فَٱسْتَجَابَ لِي. ١ 1
Grádicsok éneke. Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.
يَارَبُّ، نَجِّ نَفْسِي مِنْ شِفَاهِ ٱلْكَذِبِ، مِنْ لِسَانِ غِشٍّ. ٢ 2
Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól és a csalárd nyelvtől!
مَاذَا يُعْطِيكَ وَمَاذَا يَزِيدُ لَكَ لِسَانُ ٱلْغِشِّ؟ ٣ 3
Mit adjanak néked, vagy mit nyujtsanak néked, te csalárd nyelv?!
سِهَامَ جَبَّارٍ مَسْنُونَةً مَعَ جَمْرِ ٱلرَّتَمِ. ٤ 4
Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.
وَيْلِي لِغُرْبَتِي فِي مَاشِكَ، لِسَكَنِي فِي خِيَامِ قِيدَارَ! ٥ 5
Jaj nékem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!
طَالَ عَلَى نَفْسِي سَكَنُهَا مَعَ مُبْغِضِ ٱلسَّلَامِ. ٦ 6
Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!
أَنَا سَلَامٌ، وَحِينَمَا أَتَكَلَّمُ فَهُمْ لِلْحَرْبِ. ٧ 7
Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra készek.

< اَلْمَزَامِيرُ 120 >