Psalmet 18
1 “Të dua, o Zot, forca ime.
A karmesternek. Az Örökkévaló szolgájától, Dávidtól; a ki elmondta az Örökkévalónak ez ének szavait, a mely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből és Sául kezéből. Mondta: Szeretlek, Örökkévaló, én erőm!
2 Zoti është kështjella ime, fortesa ime dhe çliruesi im, Perëndia im, shkëmbi im ku gjej strehë, mburoja ime, fuqia e shpëtimit tim, streha ime e i lartë.
Az Örökkévaló szírtem és váram és megszabadítóm, Istenem, sziklám, kiben menedékem van, paizsom, üdvöm szarúja, mentsváram!
3 Unë i kërkoj ndihmë Zotit, që është i denjë për t’u lëvduar, dhe kështu shpëtoj nga armiqtë e mi.
A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
4 Dhembje vdekjeje më kishin pushtuar dhe përrenj njerëzish të kobshëm më kishin tmerruar.
Körülfogtak halálnak kötelei, vésznek árjai ijesztettek;
alvilágnak kötelei környékeztek, elém kerültek a halálnak tőrei. (Sheol h7585)
6 Në ankthin tim kërkova Zotin dhe i klitha Perëndisë tim; ai e dëgjoi zërin tim nga tempulli i tij dhe zëri im arriti para tij, në veshët e tij.
Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez fohászkodom; hallja templomából szavamat, fohászom eléje jut, füleibe.
7 Atëherë dheu u trondit dhe u drodh; edhe themelet e maleve luajtën dhe ranë, sepse ai ishte zemëruar shumë.
Ingott, rengett a föld, a hegyek alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
8 Një tym i dilte nga flegrat e tij dhe një zjarr shkatërrimtar dilte nga goja e tij; nga ai shpërthenin thëngjij.
Füst szállott fel orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
9 Ai i uli qiejtë dhe zbriti me një mjegull të dendur poshtë këmbëve të tij;
meghajtotta az eget és leszállt, s ködhomály lábai alatt.
10 i kishte hipur një kerubini dhe fluturonte; fluturonte shpejt mbi krahët e erës.
Kérubra űlt és repült; suhant a szélnek szárnyain.
11 Me terrin ai kishte bërë velin e tij dhe si shatorre rreth vetes kishte vënë errësirën e ujërave dhe retë e dendura të qiellit.
Sötétséget tett rejtekévé, maga körül sátoráúl, vizek sötétjét, fellegek sűrűjét.
12 Nga shkëlqimi që e paraprinte dilnin re të dendura, brësher dhe thëngjij.
A fénytől őelőtte elvonúltak felhői – jégeső és tűzparazsak.
13 Zoti gjëmoi në qiejtë dhe Shumë i Larti bëri që të dëgjohet zëri i tij me breshër dhe me thëngjij.
Égben dörgött az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja hangját – jégesőt és tűzparazsat.
14 Hodhi shigjetat e tij dhe i shpërndau armiqtë; lëshoi një numër të madh rrufesh dhe i bëri të ikin me vrap.
Küldte nyilait és szétszórta őket, villámokat lőtt és megzavarta őket.
15 Në qortimin tënd, o Zot, në shfryrjen e erës nga flegrat e tua, shtretërit e lumenjve u dukën dhe themelet e botës u zbuluan.
Meglátszottak a vizeknek medrei, feltárúltak a vi1ág alapjai, dorgálásodtól, oh Örökkévaló, orrod fuvallatának leheletétől.
16 Ai nga lart shtriu dorën, më mori dhe më nxori jashtë ujërave të shumta.
Lenyúl a magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
17 Më çliroi nga armiku im i fuqishëm dhe nga ata që më urrenin, sepse ishin më të fortë se unë.
Megment hatalmas ellenemtől, és gyűlölőimtől, mert erősbek nálam.
18 Ata u vërsulën kundër meje ditën e fatkeqësisë sime, por Zoti mbajti anën time,
Elém törtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
19 dhe më nxori jashtë, larg; më çliroi sepse më do.
Kivezetett engem tágas térre, kiragadott, mert kedvelt engem.
20 Zoti më ka shpërblyer sipas drejtësisë sime dhe më ka dhënë sipas pastërtisë së duarve të mia,
Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
21 sepse kam ndjekur rrugët e Zotit dhe nuk jam larguar pabesisht nga Perëndia im,
Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszúl Istenemtől;
22 sepse kam mbajtur para meje tërë ligjet e tij dhe nuk u jam shmangur statuteve të tij.
mert ítéletei mind előttem vannak, és törvényeit nem távolítom el magamtól.
23 Kam qenë i ndershëm me të dhe i jam ruajtur paudhësisë.
Gáncstalan voltam ő vele: őrizkedtem bűnömtől.
24 Sepse Zoti më ka dhënë sipas drejtësisë sime, sipas pastërtisë së duarve të mia përpara syve të tij.
S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint szemei előtt.
25 Ti tregohesh i dhimbshëm ndaj njeriut besimtar dhe i drejtë me njeriun e drejtë.
Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan férfiúval gáncstalanúl;
26 Ti tregohesh i pastër me atë që është i pastër dhe i dinak me të ligun,
megtisztúlttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
27 sepse ti je ai që shpëton njerëzit e pikëlluar dhe ul sytë që janë krenarë;
Mert te a szegény népet megsegíted és a büszke szemeket leslázod.
28 ti je në fakt je ai që bën të shkëlqejë llambën time; o Zot, Perëndia im, ti ndriçon errësirën time,
Mert te világíttatod mécsesemet, az Örökkévaló, én Istenem fénynyé teszi sötétségemet.
29 sepse me ty mund të sulmoj një aradhe dhe me Perëndinë tim mund të kërcej mbi një mur.
Mert veled rohanok meg csapatot, s Istenemmel ugrok fel falra.
30 Rruga e Perëndisë është e përsosur; fjala e Zotit është pastruar me anë të zjarrit; ai është mburoja e të gjithë atyre që gjejnë strehë tek ai.
Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, paizsa ő mind a benne menedéket keresőknek.
31 Në fakt kush është Perëndi përveç Zotit? Kush është kështjellë përveç Perëndisë tim?
Mert ki Isten az Örökkévalón kívűl, és ki a szikla Istenünkön kívűl.
32 Perëndia është ai që më rrethon me forcë dhe që e bën jetën time të përsosur.
Az Isten az, ki felövez engem erővel, és gáncstalanná tette útamat.
33 Ai i bën këmbët e mia të ngjashme me ato të sutave dhe më bën të fortë në vendet e mia të larta;
Olyanná teszi lábaimat, mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
34 ai i mëson duart e mia për betejë, dhe me krahët e mi mund të nderë një hark prej bakri.
Karczra tanítja kezeimet, hogy érczíjjat ragadjanak karjaim.
35 Ti më ke dhënë gjithashtu mburojën e shpëtimit tënd; dora jote e djathtë më ka mbajtur dhe mirësia jote më ka bërë të madh.
Adtad nekem üdvödnek paizsát, jobbod támaszt engem, és nagygyá tesz a nyájasságod.
36 Ti ke zgjeruar hapat e mi nën veten time dhe këmbët e mia nuk janë penguar.
Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
37 I kam ndjekur armiqtë e mi dhe i kam arritur, nuk jam kthyer prapa para se t’i shkatërroj.
Üldözöm ellenségeimet és útolérem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
38 I kam goditur vazhdimisht dhe ata nuk kanë mundur të ngrihen përsëri; ata kanë rënë nën këmbët e mia.
Szétzúzom őket, hogy föl sem kelhetnek, elhullanak lábaim alatt.
39 Ti më ke dhënë forcë për betejën dhe ke bërë të përulen ata që ngriheshin kundër meje;
Felöveztél erővel a karczra, legörnyeszted támadóimat alattam.
40 ti ke bërë të kthejnë kurrizin armiqtë e mi, dhe unë kam shkatërruar ata që më urrenin.
Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy megsemmítsem.
41 Ata klithën, por nuk pati njeri që t’i shpëtonte; ata i klithën Zotit, por ai nuk u dha përgjigje.
Fohászkodnak, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
42 I kam shkelur deri sa i bëra si pluhuri para erës; i kam fshirë si balta e rrugëve.
Szétmorzsolom őket, mint port szél előtt, mint utczák sarát, kiürítem őket.
43 Ti më ke çliruar nga grindjet e popullit; ti më ke bërë udhëheqës të kombeve; një popull që nuk e njihja më ka shërbyer.
Megszabadítottál népnek küzdelmeitől, teszel engem nemzetek fejévé, nem-ismertem nép szolgál engem.
44 Me të dëgjuar emrin tim, ata më dëgjuan dhe m’u bindën; të huajt m’u nënshtruan.
Fülhallásra engednek nekem, külföldnek fiai hízelegnek nekem.
45 Të huajt u ligështuan dhe dolën duke u dridhur nga fortesat e tyre.
Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
46 Rroftë Zoti, qoftë e bekuar Kështjella ime dhe lëvduar qoftë Perëndia i shpëtimit tim!
Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék üdvöm Istene;
47 Ai është Perëndia që hakmerret për mua dhe që më nënshtron popujt;
az Isten, ki nékem megtorlást enged és népeket alám hódoltat,
48 ai më çliron nga armiqtë e mi. Ti më larton mbi ata që ngrihen kundër meje dhe më çliron nga njeriu që përdor dhunën.
megszabadít ellenségeimtől, támadóim közül is fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
49 Prandaj, o Zot, unë do ta kremtoj midis kombeve emrin tënd me këngë.
Azért magasztallak a nemzetek közt, oh Örökkévaló, és nevednek hadd dallok;
50 Çlirime të mëdha ai i jep mbretit të tij dhe tregohet dashamirës me Davidin, të vajosurin e tij, dhe me fisin e tij përjetë”.
ki nagygyá teszi királyának segítségét és kegyet mível fölkentjével, Dáviddal és magzatjával örökké.
