Psalmet 130

1 Nga vënde të thella unë të këllthas ty, o Zot.

Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

2 O Zot, dëgjo klithmën time; veshët e tu dëgjofshin me vëmendje zërin e lutjeve të mia.

Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!

3 Në rast se ti do të merrje parasysh fajet, o Zot, kush mund të rezistonte, o Zot?

Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

4 Por te ti ka falje, me qëllim që të kenë frikë prej teje.

Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

5 Unë pres Zotin, shpirti im e pret; unë kam shpresë në fjalën e tij.

Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.

6 Shpirti im pret Zotin, më tepër se rojet mëngjesin; po, më tepër se rojet mëngjesin.

Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

7 O Izrael, mbaj shpresa tek Zoti, sepse pranë tij ka dhemshuri dhe shpëtim të plotë.

Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

8 Ai do ta çlirojë Izraelin nga të gjitha paudhësitë e tij.

Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.