Psalmet 130

1 Nga vënde të thella unë të këllthas ty, o Zot.

Zarándoklás éneke. A mélységből szólítlak, Örökkévaló!

2 O Zot, dëgjo klithmën time; veshët e tu dëgjofshin me vëmendje zërin e lutjeve të mia.

Uram, hallgass szavamra, legyenek füleid figyelmesek könyörgésem szavára!

3 Në rast se ti do të merrje parasysh fajet, o Zot, kush mund të rezistonte, o Zot?

Ha bünöket őrzöl meg, Jáh, Uram, ki állhat meg?

4 Por te ti ka falje, me qëllim që të kenë frikë prej teje.

Mert nálad a bűnbocsátás, azért hogy féljünk téged.

5 Unë pres Zotin, shpirti im e pret; unë kam shpresë në fjalën e tij.

Reménykedtem az Örökkévalóban, reménykedett a lelkem és ígéjére várakoztam.

6 Shpirti im pret Zotin, më tepër se rojet mëngjesin; po, më tepër se rojet mëngjesin.

Lelkem várt az Úrra, inkább mint őrök a reggelre, mint őrök a reggelre.

7 O Izrael, mbaj shpresa tek Zoti, sepse pranë tij ka dhemshuri dhe shpëtim të plotë.

Várakozzál, Izraél, az Örökkévalóra, mert az Örökkévalónál van a szeretet, és bőviben van nála a megváltás;

8 Ai do ta çlirojë Izraelin nga të gjitha paudhësitë e tij.

és Ő meg fogja váltani Izraélt mind a bűneitől!