Psalmet 104

1 Beko, o shpirti im, Zotin! O Zot, Perëndia im, ti je jashtëzakonisht i madh; je veshur me shkëlqim dhe madhështi.

Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!

2 Ai të mbështjell me dritë si të ishte një mantel dhe i shtrin qiejtë si një çadër;

A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;

3 ai ndërton mbi ujërat dhomat e tij të larta, i bën retë si qerren e tij dhe ecën mbi krahët erës.

A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;

4 I bën erërat lajmëtarë të tij dhe flakët e zjarrit shërbëtorë të tij.

A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.

5 Ai e ka krijuar tokën mbi themelet e saj; kjo nuk do të luajë kurrë përjetë.

Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.

6 Ti e kishe mbuluar me humnerë si me një rrobe; ujërat ishin ndalur mbi malet.

Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.

7 Në qortimin tënd ato ikën, në zërin e gjëmimit tënd u larguan me nxitim.

Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.

8 Dolën malet dhe luginat u ulën në vendin që ti kishe caktuar për to.

Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.

9 Ti u vure ujërave një kufi që nuk duhet ta kapërxenin; ato nuk do të kthehen më të mbulojnë tokën.

Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.

10 Ai bën që të dalin burime në luginat; ato rrjedhin midis maleve,

A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;

11 dhe u japin për të pirë tërë kafshëve të fushës; gomarët e egër shuajnë etjen e tyre.

Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.

12 Pranë tyre banojnë shpendët e qiellit; midis gjelbërimeve lartojnë këngën e tyre.

Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.

13 Nga dhomat e sipërme të tij ai u jep ujë maleve; toka ngopet me frytin e veprave të tua.

A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.

14 Ai bën që të rritet bari për bagëtinë dhe bimësia në shërbim të njeriut, duke nxjerrë nga toka ushqimin e tij,

A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,

15 dhe verën që gëzon zemrën e njeriut, vajin që bën të shkëlqejë fytyra tij dhe bukën që i jep forcë zemrës së njeriut.

És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.

16 Kështu ngopen drurët e Zotit dhe kedrat e Libanit që ai ka mbjellë;

Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;

17 aty bëjnë folenë e tyre zogjtë, ndërsa lejleku bën nëpër selvitë banesën e tij.

A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.

18 Malet e larta janë për dhitë e egra, shkëmbinjtë janë streha e lepujve.

A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.

19 Ai ka bërë hënën për stinët, dielli e di orën e perëndimit të tij.

Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.

20 Ti dërgon terrin dhe bëhet natë; gjatë asaj shkojnë rreth e qark gjithë kafshët e pyllit.

Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;

21 Luanët e vegjël vrumbullojnë duke kërkuar gjahun dhe i kërkojnë Perëndisë ushqimin e tyre.

Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.

22 Por, kur lind dielli, ata tërhiqen dhe rrinë në strofkat e tyre.

Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;

23 Atëherë njeriu del për të punuar dhe punon deri në mbrëmje.

Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.

24 Sa të shumta janë veprat e tua, o Zot! Ti i ke bërë të gjitha me dituri; toka është plot me pasuritë e tua.

Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.

25 Ja deti, i madh dhe i gjerë, ku gëlojnë krijesa të panumërta;

Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.

26 e përshkojnë anijet dhe Leviathani, që ti ke formuar për t’u tallur në të.

Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.

27 Të gjithë presin që ti t’u japësh ushqimin në kohën e duhur.

Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.

28 Ti ua jep atyre dhe ata e mbledhin; ti hap dorën dhe ngopen me të mira.

Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.

29 Ti fsheh fytyrën tënde dhe ata e humbasin fare; ti heq frymën, dhe ata vdesin duke u kthyer përsëri në pluhurin e tyre.

Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.

30 Ti dërgon frymën tënde dhe ata krijohen, kështu ti ripërtërin faqen e dheut.

Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.

31 Lavdia e Zotit të rrojë përjetë; le të gëzohet Zoti me veprat e tij;

Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;

32 ai shikon tokën dhe kjo dridhet; ai prek malet dhe ato nxjerrin tym.

A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.

33 Unë do t’i këndoj Zotit deri sa të kem jetë; do t’i këndoj lavde Perëndisë tim deri sa të jem.

Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!

34 Le të jetë mendimi im i pëlqyer prej tij; unë do të ngazëllohem tek Zoti.

Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;

35 Le të zhduken mëkatarët nga toka dhe të pabesët mos qofshin më. Shpirti im, bekoje Zotin! Aleluja.

Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!