Jobi 28

1 “Me siguri ka një minierë për argjendin dhe një vend ku bëhet rafinimi i arit.

Mert van az ezüstnek eredete és helye az aranynak, ahol olvasztják;

2 Hekuri nxirret nga toka dhe guri i shkrirë jep bakrin.

a vasat a porból veszik és rézzé öntik meg a követ.

3 Njeriu i jep fund territ dhe hulumton thellësitë më të mëdha në kërkim të gurëve të varrosur në terr dhe në hijen e vdekjes.

Véget vetett a sötétségnek és végesvégig kutatja át a homálynak és vakhomálynak kövét.

4 Ai çel një pus larg vendbanimit, në vende të harruara nga këmbësorët; janë pezull dhe lëkunden larg njerëzve.

Aknát tört távol a lakóktól; a kik elfelejtvék a lábtól, lebegtek, bolyongtak, távol a halandóktól.

5 Sa për tokën, prej asaj del buka, por nga poshtë është e trazuar nga zjarri.

A föld – belőle ered a kenyér, s alatta fel van dúlva, mint tűzzel.

6 Gurët e saj janë banesa e safirëve dhe përmbajnë pluhur ari.

Zafírnak helye az ő kövei, s aranyporai vannak.

7 Shpendi grabitqar nuk e njeh shtegun dhe as syri i skifterit nuk e ka parë kurrë.

Ösvény az, melyet nem ismer ragadozó madár s nem villant rá a sólyom szeme;

8 Bishat e egra nuk e kanë përshkruar dhe as luani nuk ka kaluar kurrë andej.

nem tiporták meg a büszke vadak, nem vonult el rajta oroszlán.

9 Njeriu vë dorë mbi strallin dhe i rrëzon malet nga rrënjët.

A kovára nyújtotta ki kezét, feldúlta tövükből a hegyeket.

10 Hap galeri ndër shkëmbinj dhe syri i tij sheh gjithçka që është e çmuar.

A sziklákban csatornákat hasított s minden drágaságot meglátott a szeme.

11 Zë rrjedhat ujore që të mos rrjedhin, dhe nxjerr në dritë gjërat e fshehura.

Hogy ne könnyezzenek, elkötötte a vízereket s a rejtelmet napvilágra hozza.

12 Po ku mund ta gjesh diturinë, dhe ku është vendi i zgjuarsisë?

De a bölcsesség honnan található és merre van az értelem helye?

13 Njeriu nuk ua di vlerën dhe ajo nuk gjendet mbi tokën e të gjallëve.

Halandó nem ismeri a becsét a nem található az élők országában.

14 Humnera thotë: “Nuk është tek unë”; deti thotë: “Nuk qëndron pranë meje”.

A mélység mondta: nincs bennem, s a tenger mondta: nincsen nálam.

15 Nuk përftohet duke e shkëmbyer me ar të rafinuar as blihet duke peshuar argjend.

Finom arany nem adható helyébe s árául nem mérhető le ezüst;

16 Nuk shtihet në dorë me arin e Ofirit, me oniksin e çmuar ose me safirin.

nem mérhető föl Ófir színaranyával, drága sóhammal és zafírral;

17 Ari dhe kristali nuk mund të barazohen me të dhe nuk këmbehet me enë ari të kulluar.

nem ér fel vele arany és üveg, se nem cserében érte aranyedény;

18 Korali dhe kristali as që meritojnë të përmenden; vlera e diturisë është më e madhe se margaritarët.

a korál és kristály nem is említhető, s a bölcsesség birtoka gyöngyöknél külőmb;

19 Topazi i Etiopisë nuk mund të barazohet dhe nuk mund të vlerësohet me ar të kulluar.

nem ér fel vele Kús topáza, tiszta színarannyal nem mérhető fel.

20 Por atëherë nga rrjedh dituria dhe ku e ka selinë zgjuarsia?

A bölcsesség tehát honnan jön, s merre van az értelem helye?

21 Ajo u fshihet syve të çdo të gjalli, është e mbuluar për zogjtë e qiellit.

El van az rejtve minden élőnek szeme elől, s az ég madarai elől eltakarva.

22 Abadoni dhe vdekja thonë: “Kemi dëgjuar të flitet për të me veshët tona”.

Enyészet és halál mondták: füleinkkel hallottuk hírét.

23 Vetëm Perëndia njeh rrugën e saj, vetëm ai e di ku ndodhet,

Isten érti az útját és ő tudja helyét.

24 sepse ai vë re skajet e tokës dhe sheh tërë ato që ndodhen nën qiejt.

Mert ő a föld széléig tekint, a mi az egész ég alatt van, látja,

25 Kur caktoi peshën e erës dhe u caktoi ujërave një masë,

hogy a szélnek súlyát szabja, s a vizet mérték szerint határozza meg.

26 kur bëri një ligj për shiun dhe një rrugë për vetëtimën e bubullimave,

Midőn az esőnek törvényt szabott és tat a mennydörgő villámnak:

27 atëherë pa dhe e tregoi, e vendosi dhe madje e hetoi,

akkor látta őt, számba foglalta, megállapította, át is kutatta;

28 dhe i tha njeriut: “Ja, të kesh frikë nga Zoti, kjo është dituri, dhe t’i largohesh së keqes është zgjuarsi””.

és mondta az embernek: lám, az Istenfélelem – az bölcsesség, s a rossztól távozni – értelem.