Jób 6

1 Felelt Jób és mondta:

2 Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt!

3 Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim.

4 Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem.

5 Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett?

6 Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében?

7 Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem.

8 Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten;

9 s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem!

10 Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait.

11 Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam?

12 Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom?

13 Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem.

14 Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét!

15 Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek.

16 A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó;

17 mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből.

18 Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek.

19 Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük;

20 megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak.

21 Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek.

22 Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem,

23 és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem?

24 Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem.

25 Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek?

26 Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit?

27 Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen.

28 Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajon hazudom-e?

29 Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam!

30 Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?